<elôzô * ^tartalom^ * következô>
Nádasdy Ádám
A zárójelezés
[Magyar Narancs, 2003/04/17]
Az emberi beszéd egyik fontos jellemzôje, hogy egydimenziós: a szánkon egymás után jönnek ki a hangok, és ez minden. Egyszerû idôbeli linearitása van a beszédnek, azaz egyetlen tengelyen ábrázolható. (Ezt tükrözi az írás is, mely egydimenziós betûsor.) Vagyis nincs olyan, hogy valami egy másik dolog fölött vagy alatt jelenne meg, vagy hogy egyik dolog a másikban benne lenne.
Az izgalmas az, hogy míg az emberi beszéd egydimenziós, addig a nyelvtan nem az. A nyelvtannak hierarchiája, azaz ``mélysége'' van, bizonyos dolgok nyelvtanilag egymás ``fölött'' vagy ``alatt'' vannak, anélkül, hogy a beszédben ez meg tudna jelenni (mivel ott minden csak egymás után lehet). Azaz a nyelvtan - vagyis a nyelv, hiszen ``nyelv'' és ``nyelvtan'' között nincs különbség! - kétdimenziós.
Nézzünk egy egyszerû, házilag is elvégezhetô kísérletet. Biztosan mindenkinél van otthon határozatlan névelô. Tegyük többes számú fônév elé: *Hoztam egy takarókat. Ilyen nincs. Kimondhatjuk tehát, hogy ``az egy névelôt nem lehet többes számú fônév elôtt használni''. Eddig világos. No de akkor miért nem jó az, hogy *Hoztam egy kockás takarókat? Hiszen itt az egy nem a többesszámú fônév (takarókat) elôtt van, hanem az egyesszámú melléknév (kockás) elôtt! Mi tiltja itt az egy megjelenését? Érezzük (mert tudunk magyarul), hogy a névelô itt is ``valahogyan'' a fônév elôtt van, jóllehet a felszínen (hogy úgy mondjam ``földrajzilag'') a melléknév elôtt áll. Az az intuíciónk, hogy az egydimenziós lineáris elemsor valami mást, valami ``mögötteset'' terít ki, amit a beszélô és a hallgató egyaránt tud.
Hogy tudnánk megtiltani, hogy nyelvtani ``generátorunk'' létrehozza a *Hoztam egy kockás takarókat szósort? Fogalmazzuk át a szabályt így: ``az egy névelô nem használható többes számú fônév elôtt, továbbá olyan melléknév elôtt, melyet többes számú fônév követ''. Ezzel a *Hoztam egy kockás takarókat ki van lôve, de ott a következô: *Hoztam egy kockás, barna takarókat. Oké, akkor mondjuk úgy, hogy ``...továbbá egy vagy több olyan melléknév elôtt, melyet többes számú fônév követ''. Ez megoldja a ...kockás, barna... ügyét, sôt még az *egy kockás, barna, gyûrött, régi takarókat helytelenségérôl is számot ad. No de mi lesz azzal, hogy *Hoztam egy házilag készült takarókat? Ez sincs, pedig ezt eddig nem tiltottuk le, hiszen se a házilag, se készült nem melléknév. Gondolkozzunk tovább: talán mindegy is, hogy milyen szavak ékelôdnek az egy és a takarókat közé, mindenképpen tilalmas lesz az alakulat? Próbáljuk meg: ``nem használható az egy névelô, ha utána (bármely szavak közbeékelôdésével) a következô fônév többes számú''. Ez valóban kilôné az eddigieket, de most meg túl szigorú a szabály, mert azt is tiltaná, hogy Hoztam egy ilyet meg takarókat - ami létezô, jól formált mondat. (Erre mondjuk, hogy a szabály ``alulgenerál'', azaz kevesebb dolgot enged létrejönni, mint ami valóban létezik.)
Még finomíthatnánk tovább, de jobb, ha belátjuk: nem jó stratégia, ha az egy és a takarókat közötti szavak számát vagy milyenségét - azaz a szósort - akarjuk korlátozni. A nyelv nem szósor, csak akként jelenik meg a beszédben. Az egy névelô nem egy szóval - a fônévvel - áll kapcsolatban, hanem sokkal ``magasabban'' helyezkedik el: ô az egész fônévi szerkezet elôtt áll. Ezt a tényt az elemzésben zárójelezéssel tudjuk kifejezni: [egy] [kockás takarót], illetve *[egy] [kockás takarókat]. A zárójelezés mutatja, hogy az egy névelô nem a kockás, hanem a [kockás takaró(k)] elôtt áll. A második azért rossz, mert a névelô olyan fônévi csoport elôtt áll, melynek feje többes számú. A szabály tehát így szól: ``az egy nem állhat töbesszámú-fejû fônévi csoport elôtt''. Ezért jó az, hogy Hoztam egy [ilyet] meg [takarókat], mert az [ilyet] egyes számú fônévi csoport. Nem kevesebbet fedeztünk föl, mint hogy a névelô sosem (!) a fônév elôtt áll, hiszen az [egy] [takarót]-ban se a fônév, hanem a fônévi csoport elôtt áll - az egy névelôt szemmel láthatólag nem érdekli, hogy a fônévi csoport belvilága milyen, van-e benne jelzô stb., ôt csak az érdekli, hogy egyes számú legyen.
Ilyen kísérletek alapján mondjuk, hogy a nyelvnek szerkezete van, mely nem azonos a szánkon kijövô (vagy a kezünk által leírt) lineáris elemsorral. Amikor beszélünk, olyasféle munkát végzünk, mint a rajzoló, aki a háromdimenziós épületet a kétdimenziós papíron ábrázolja: neki is egy dimenzióval kevesebb áll rendelkezésére, és a dimenzióhiányt különbözô trükkökkel kell pótolnia (perspektivikus rövidülés, árnyékolás, stb.). A nyelvben a dimenzióvesztés pótlására a zárójelezés szolgál: a beszélô beszéd közben ``zárójelez'', azaz értesíti a hallgatót arról, hogy a folyamatosan ömlô elemsorból melyek vannak ténylegesen (szerkezetileg, nyelvtanilag) egymás mellett és melyek csak ``földrajzilag'', az egydimenziós kiterítés miatt. A nyelvtan egyik fejezete, a mondattan, nagyrészt ezen zárójelezési technikák kifürkészése és leírása, mint azt fent bemutattuk.
Így is adódnak persze kétértelmû alakzatok, melyekben a hallgató-olvasó - elsô nekifutásra legalábbis - nem tudja ``leszedni'', dekódolni a zárójelezést. A hentes minden rokonát utálta. Ez kétértelmû, mert a szósor két különbözô szerkezetet terít ki egyféleképp. Az egyik szerkezet az, hogy (1) [A hentes] [minden rokonát] [utálta]. Itt a hentes az alany, a minden rokonát a tárgy. Kit utált a hentes? Minden rokonát. Külön zárójelbe tettük ôket, ezzel jelezve függetlenségüket. Függetlenek, mert el is szakíthatók egymástól: (1a) [A hentes] [utálta] [minden rokonát]. A másik szerkezet az, hogy (2) [A hentes minden rokonát] [utálta]. Itt az alany nincs kitéve (lehetne pl. Erzsi), a tárgy pedig a hentes minden rokonát szerkezet. Kit utált? A hentes minden rokonát. Ezt nem lehet megbontani - ezt nyilvánítjuk ki a zárójelezéssel. A kétértelmûséget egyébként az okozza, hogy az ige (utálta) egyes szám 3. személyû, s így mindenképpen illik a henteshez. De már így nem volna kétértelmû: A hentes minden rokonát utáltam - ez csak a (2)-es féle szerkezet lehet, hiszen a hentes alanyhoz nem társulhatna utáltam ige.
A sarki autószerelô mûhelyre ez van kiírva: ékszervódob. Mi az a vódob?