<elôzô * ^tartalom^ * következô>
Nádasdy Ádám
Mi az angol
[Magyar Narancs, 2002/11/14]
A kimonó szó, mely egyfajta japán ruhadarabot jelöl, 1910-ben bukkant fel a magyar írásbeliségben. A szó maga japán, de a magyarba természetesen nem onnan, hanem a németbôl került át. Errefelé a német volt a vezetô nyelv, amely egyfelôl magába szívta a világ minden részébôl a civilizációs kifejezéseket, másfelôl közvetítette ôket a holdudvarába tartozó nyelveknek (dán, cseh, magyar, horvát, stb.), hiszen e kisebb nyelvek mûvelt közönsége németül olvasott és beszélt, a német sajtótermékekbôl és társalgásból emelte át a saját nyelvébe az új szavakat. Ugyanez történt a kinin szóval 1854-ben: ennek végsô forrása a perui indián kina 'kéreg' (a kinint egy fa kérgébôl készítik); ugyancsak német közvetítéssel érkezett a kioszk 'árusító bódé, kerti vendéglô' 1818-ban, jóllehet végsô fokon perzsa eredetû: kushk 'pavilon' az alapja. Német eredetû a szadista is, pedig a kérdéses idôtöltést a francia Sade márki találta fel.
Mármost a nyelvészetben az átvett szavak (más néven a jövevény- vagy kölcsönszavak) eredetének megadásakor, tehát az etimológiai vizsgálatkor szigorúan kell eljárni: a legutóbbi láncszemet adjuk meg, azt a nyelvet, ahonnan a szó átjött -- függetlenül attól, hogy korábbi élete, vándorlása milyen volt. Az eljárás helyessége könnyen belátható: a magyar (dán, bolgár) etimológia azzal foglalkozzon, hogy a magyarba (dánba, bolgárba) honnan kerültek a szavak. Ha mondjuk a németbôl, akkor kimondjuk: a szó “német eredetû”. Ez a szakkifejezés nem azt jelenti, hogy a szót feltétlenül a németek szülték, csak azt, hogy a magyarba (dánba, bolgárba) a németbôl jött át. Hogy a németbe honnan került, azzal foglalkozzék a német etimológia -- és így tovább, ameddig a szem visszalát a múltba. A szaktudósnak így ajánlatos eljárnia, különben rövidre zárná a kultúrtörténet köreit, a nyelvek érintkezésének (és nem-érintkezésének) történelmi tényeit.
A magyar rabbi szóról (elsô felbukkanása magyar szövegben: 1416) ugyanezen okból mondja a nyelvtudomány, hogy latin eredetû. Természetesen tudjuk, hogy végsô forrása a héber rabbi 'mesterem, tanítóm', hiszen a János-evangéliumban (1,38) is így szólítják Jézust a tanítványok:“Rabbi, hol lakol?”, és a héberben a szó máig él. Csakhogy a magyarnak 1416-ban nem volt kapcsolata a héberrel: akkoriban a latin volt a vezetô nyelv, mely közvetítette a világ dolgait a magyarnak. (A latinba egyébként a rabbi a császárkorban került a görögbôl, mely már csakugyan a héberbôl vette át a hellenista idôkben.)
A nyelvtudomány ezek alapján megállapítja, hogy a magyar szókincs jelentôs része a németbôl került át, azaz -- a fenti értelemben -- német eredetû. A kultúr- és szellemtörténészt, stilisztát, nyelvszociológust viszont mégiscsak érdekli, hogy a használatban lévô szavak tulajdonképpen honnan származnak. (A nyelvészt is érdekli, persze, és az etimológiai szótárak meg is szokták mondani.) A kimonó, kinin, kioszk, szadista szavak kultúrtörténeti értelemben nem nevezhetôk germanizmusoknak. Az ilyen átvételek csak azt mutatják, hogy egy idôben a német volt a környéken a vezetô nyelv, s a magyar ezen keresztül kapcsolódott a világkultúrához, de azt nem, hogy a német gondolkodás, kultúra, értékrend milyen mélyen áthatotta a magyart. Egyébként áthatotta, de azt jobban mutatják a“hétköznapi” német kölcsönszavak: a spájz, kalmár, (ki)rukkol, trampli, és még ennél is jobban a tükörfordítások: beképzelt (eingebildet), felvág 'henceg' (aufschneiden), felvilágosodás (Aufklärung), tanszék (Lehrstuhl), hiszen ez utóbbiak megalkotásához ismerni, érteni kellett a német nyelvet és gondolkodásmódot.
Ma az angol a közvetítô nyelv, a többi nyelv egyre inkább innen veszi át az új szavakat, és ezt a szaknyelvész regisztrálja is. Ám az“angol eredetû” szavak nagy részét az angol is csak közvetíti, még nagyobb arányban, mint annak idején a német tette. Az angolból való új átvételek elsôsorban latin szavak (többnyire a magyaros latinsághoz“hozzáidomítva”): szponzor (nem *szponszor), integráció (nem *intögrésön), szuper, tolerancia, szolárium, videó, mobil, koedukált, mikró (sütô), stb.; néha jönnek idomítatlanul is: kompjúter, imidzs, prodjuszer (én kurucos makacssággal producer-nek mondom); továbbá más nyelvek szülöttei: pláza (spanyol), macsó (spanyol), hamburger (német), kazetta (francia), guru (hindi), karate (japán), kóla (nyugatafrikai).
Az “igazi” (latinnak vagy másnak nem tekinthetô) angol szavak, tehát az anglicizmusok száma a rendes magyar nyelvhasználatban jóval csekélyebb. A régebbi sport, interjú, bridzs, koksz, stressz mellett az újabbak: lobbi, trend, punk, hotdog, aftershave (áftersév), boxeralsó, intercity, píár, fájl, marketing, biznisz, oké, baconszalonna ('vékonyan szeletelt császárhús'), fíling, szörföl, szoftver, ufó, dresszing ('salátaöntet'), party ('nyilvános rendezvény egy szûk ízléskör számára'), last minute ('utolsó pillanatban lekötött [turistaút]'), email, piercing ('testékszer'), CD, GDP (dzsídípí), AIDS, cool (kúl), stb. Ezekbôl pár száz lehet, hiszen nem helyes ide venni a nagyon “szakosított” szókincset (ahogy az olasz bel canto vagy fortissimo se tekinthetô magyar szónak, hiába használják a zenészek), például road (ród 'turné mûszaki személyzete'), drive (drájv 'késztetés'), shop, pub, sale, cordless ('vezetékes telefon zsinór nélküli kagylója'), mainstream, coleslaw-saláta -- ezeket sokan értik, de nem-szakosított helyzetben nem használják, nem mondják, hogy *Egy shop elôtt találkoztam Beával vagy *Üljünk be valahova egy pubba.
Az angol hatás egyelôre össze nem mérhetô a német vagy latin hatással, és ez nem csak az idô rövidsége miatt van, hanem mert még kevesen tudnak jól angolul. A legjobban ez abból látszik, hogy alig van angol alapú tükörfordítás vagy tükörhasználat: az egész hallgatóságot lefedi ('kiterjed rá', to cover), fókuszál ('vmire öszspontosít', to focus), kontaktál ('kapcsolatba lép' to contact), nem igazán (not really). Külön figyelmükbe ajánlom az egérpad kifejezést ('számítógép egere alá való gumilap'), mely az angol mouse pad 'egéralátét' részleges fordítása, az angol pad szó magyarra való átértelmezésével. Ilyen megható hülyeséget a német dominancia évszázadai alatt nem lehetett volna csinálni, mert az emberek tényleg tudtak németül.